Kerékpáros közlekedés Magyarországon – valóban biztonságos?
A kerékpáros közlekedés az elmúlt években látványos növekedésen ment keresztül Magyarországon. A városi közlekedés alternatívájaként egyre többen választják a biciklit nemcsak sport, hanem mindennapi közlekedési eszköz gyanánt is. A pandémia idején tapasztalt tömegközlekedés-kerülés, a környezettudatosság térnyerése, valamint a városi torlódásokból való kiszabadulás igénye mind hozzájárultak ahhoz, hogy a kerékpár szerepe újraértékelődjön. A kérdés azonban jogos: vajon a hazai kerékpáros infrastruktúra és a közlekedési kultúra képes lépést tartani a növekvő kerékpáros forgalommal? És ami talán még fontosabb: biztonságban érezheti magát ma egy biciklis a magyar utakon?
Infrastruktúra: hol tartunk most?
Magyarországon az elmúlt két évtizedben jelentős fejlődés ment végbe a kerékpáros infrastruktúra területén. Az országos kerékpárút-hálózat hossza meghaladja a 9500 kilométert, és több nagyvárosban – különösen Budapesten, Szegeden, Debrecenben és Pécsett – aktív városi fejlesztések indultak el. A kerékpársávok megjelenése, az egyirányú utcák kerékpáros kétirányúsítása, a kerékpártámaszok, fedett tárolók és B+R parkolók létesítése pozitív változások, amelyek ösztönzőleg hatnak a biciklis közlekedésre.
Ugyanakkor az országos kép nem egységes. A kisebb települések sokszor teljesen hiányos kerékpáros hálózattal rendelkeznek, vagy az utak minősége nem felel meg a biztonságos használat követelményeinek. A különálló kerékpárutak gyakran megszakadnak, rosszul vannak kitáblázva, vagy logikátlanul csatlakoznak a közúti hálózathoz. Ezenkívül a legtöbb vidéki városban még mindig a kerékpáros a “leggyengébb láncszem”, aki kénytelen osztozni az úttesten az autókkal, gyakran szűk, rosszul belátható helyeken.
A baleseti statisztikák nyelvén
A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján évente közel 2000 kerékpáros szenved el súlyosabb balesetet Magyarországon, és ezek közül több tucat halálos kimenetelű. Bár a számok az elmúlt években stagnálást mutatnak, arányuk a közúti balesetek összességében nem elhanyagolható. A leggyakoribb okok között szerepel az elsőbbség meg nem adása, a kanyarodási szabályok megszegése, illetve a nem megfelelő látási viszonyok melletti közlekedés.
Különösen aggasztó, hogy a balesetek jelentős részében nem a kerékpáros hibázik. Az autósok gyakran nem veszik észre a biciklist, vagy nem tartanak kellő oldaltávolságot előzéskor. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy az infrastruktúra hiányosságai miatt a kerékpárosok sokszor kénytelenek kockázatos megoldásokat választani – például járdára felhajtani, szemből behajtani egyirányú utcába, vagy hirtelen kitérni egy kátyú miatt.
A közlekedési kultúra problémái
A biztonságos közlekedés nem csak az útviszonyokon vagy a sávok számán múlik. Legalább ilyen fontos a közlekedők közötti viselkedés, a szabálykövetés és az egymás iránti figyelem. Magyarországon ezen a téren még sok a tennivaló. Az autós-kerékpáros viszony gyakran ellenséges: sok autóvezető idegeskedik a kerékpárosok “labilis” mozgása vagy kiszámíthatatlansága miatt, míg a biciklisek gyakran érzik úgy, hogy másodrendű szereplők az utakon, akiket nem vesznek figyelembe.
Emellett nem szabad elhallgatni azt sem, hogy a kerékpáros közösségen belül is vannak szabályszegők: nem megfelelő világítás használata, a KRESZ alapismereteinek hiánya, vagy a járdán való száguldozás sokszor jogosan vált ki felháborodást a gyalogosok és autósok részéről. A helyzetet bonyolítja, hogy a szabályozás nem mindig egyértelmű vagy naprakész: a rollerek megjelenése például új kihívások elé állította a szabályalkotókat, de a biciklisávok prioritása is gyakran vitatott kérdés.
Mi jelentheti a megoldást?
A hosszú távú megoldás nem egyetlen intézkedésben rejlik, hanem komplex, egymást kiegészítő fejlesztésekben. Az infrastruktúra további fejlesztése – például a kerékpárutak összekötése, folyamatos karbantartása és megfelelő megvilágítása – alapfeltétel. Ezzel párhuzamosan szükség van a közlekedésbiztonsági kampányok megerősítésére, amelyek mind az autósokat, mind a kerékpárosokat célozzák.
A kerékpáros oktatás bevezetése az iskolákban, a jogosítvány megszerzésekor a kétkerekű közlekedés alapjainak elsajátítása, valamint az aktív közösségi kommunikáció segíthet abban, hogy a különböző közlekedők jobban megértsék egymást. Fontos lenne az is, hogy a rendőrség következetesen és arányosan ellenőrizze mindkét fél szabálykövetését – jelenleg ugyanis sokak szerint a kerékpárosok ellenőrzése aránytalanul szigorú, míg az autósok viselkedésének kontrollja háttérbe szorul.
Egy fenntarthatóbb városi jövőkép
A kerékpáros közlekedés nem csupán közlekedéspolitikai kérdés, hanem szorosan kapcsolódik a városok jövőképéhez is. Az autómentes övezetek kialakítása, a forgalomcsillapított zónák terjedése és az intermodális közlekedési megoldások – például kerékpár+vasút kombináció – mind előremutató lépések egy fenntarthatóbb, élhetőbb városi környezet felé.
Ha valóban komolyan gondoljuk a zöld átállást, akkor a kerékpáros közlekedésnek nem csupán alternatívának, hanem egyenrangú, stratégiai közlekedési ágnak kell lennie. Ehhez viszont nem elég néhány biciklitároló vagy kampánynap: rendszerszintű szemléletváltásra van szükség, amely az egész közlekedési rendszerre hatással van.