Jelszavak vége? – A passkeys és biometrikus azonosítás jövője

Emlékszünk még arra az időre, amikor elég volt egyetlen jelszó ahhoz, hogy beléphessünk az e-mail fiókunkba, a közösségi média felületeinkre, vagy a banki számlánkhoz? A digitális korszak hajnalán ez még működött. Ma azonban tucatnyi – vagy akár száz – online fiókkal rendelkezünk, és a hozzájuk tartozó jelszavak száma követhetetlenné vált. Ráadásul a jelszavak biztonságossága is megkérdőjeleződött: a felhasználók gyakran túl egyszerű kódokat használnak, ugyanazt a jelszót több helyen is megadják, vagy éppen elfelejtik, és újra meg újra resetelni kényszerülnek.

Ez a digitális káosz vezetett el oda, hogy a technológiai szektor elkezdett komolyan dolgozni a jelszómentes hitelesítés jövőjén. Ennek két legfontosabb pillére jelenleg a passkey rendszer, valamint a biometrikus azonosítás, vagyis az ujjlenyomat, arcfelismerés vagy írisz-szkenner alkalmazása. A kérdés már nem az, hogy elbúcsúzunk-e a jelszavaktól, hanem az, hogy mikor és milyen feltételek mellett.

Mi az a passkey és hogyan működik?

A „passkey” egy újfajta azonosítási eljárás, amely a hagyományos jelszavak helyett kriptográfiai kulcspárokathasznál. A felhasználó készülékén – például az okostelefonján vagy számítógépén – tárolódik egy privát kulcs, míg a szolgáltató (pl. Google, Apple, Amazon) szerverén egy nyilvános kulcs. Az azonosítás során ezek a kulcsok egymással kommunikálnak, és ha minden stimmel, megtörténik a bejelentkezés – anélkül, hogy egyetlen jelszót is begépelnénk.

A rendszer előnye, hogy nem lehet egyszerű jelszavakat kitalálni vagy ellopni, mivel a titkos kulcs soha nem hagyja el a készüléket. Emellett nincs szükség jelszóváltásra, és a phishing, vagyis az adathalászat kockázata is drámaian csökken, mivel nincs olyan adat, amit el lehetne csalni.

Biometrikus azonosítás: testünk mint kulcs

A biometrikus azonosítás a legismertebb jelszómentes megoldás – és valószínűleg már ma is használjuk. Az ujjlenyomat-olvasók, arcfelismerők, sőt egyes banki szolgáltatásoknál alkalmazott hangazonosítás is ide tartozik. Ezek a módszerek egyedi, fizikailag nem másolható azonosítóinkat használják, így egy fokkal magasabb biztonságot nyújtanak.

Szabó Bence, kiberbiztonsági tanácsadó szerint: „A biometrikus azonosítás legnagyobb előnye, hogy nem lehet elfelejteni, és nem lehet elhagyni. De éppen ezért különösen fontos, hogy ezek az adatok jól védettek legyenek. Ha egy jelszót ellopnak, lecseréljük. De mit csinálunk, ha az ujjlenyomatunk vagy arcmintánk kerül illetéktelen kézbe?”

A biometrikus rendszerek jelenlegi generációja jellemzően úgy működik, hogy az adott minta (pl. ujjlenyomat) nem magát a nyers adatot tárolja, hanem egy matematikai „lenyomatot”, amelyből nem lehet visszafejteni az eredeti mintát. Ez jelentős előrelépés, de a kockázatok továbbra is fennállnak, főként ha a rendszer sérülékeny, vagy a gyártó nem biztosít kellő védelmet.

Melyik megoldás a jobb – és mikor?

A passkey és a biometrikus azonosítás nem egymás versenytársai, sokkal inkább kiegészítik egymást. A passkey rendszer például jól működik online platformokon – Google-fiók, iCloud, Dropbox –, míg a biometrikus módszerek inkább az eszközszintű azonosításban, például okostelefonok zárolásának feloldásában váltak be.

Szabó Bence szerint: „Ideális esetben a kettőt kombináljuk: egy adott szolgáltatásba való belépést egy passkey indít el, amit a készüléken biometrikus jóváhagyás erősít meg. Így nemcsak kényelmes, hanem magas szintű biztonságot is elérünk.”

A jelszavak problémái – és miért van még mindig velünk

Bár a jelszavak elavultnak tűnnek, a legtöbb rendszer még mindig ezeket használja. Ennek több oka van:

• A jelszavak platformfüggetlenek, nem igényelnek speciális hardvert
• Az emberek megszokták őket – és nehezen váltanak
• A cégeknek olcsóbb jelszótároló rendszereket fenntartani, mint áttérni új megoldásokra
• Sok helyen még nem épült ki a háttértechnológia, amely a passkey-ket vagy biometrikus azonosítást támogatja

Ráadásul az AI-alapú támadások (például brute-force vagy credential stuffing) egyre hatékonyabbak, így a jelszavak védelme sokszor illúzióvá válik. A felhasználók viszont gyakran nem értik a kockázatokat, így továbbra is a legegyszerűbb megoldást választják.

A jelszavak utáni korszak kihívásai

Bár technológiailag a jelszavak lecserélése ma már lehetséges, több akadály is nehezíti az átállást:

• Kompatibilitás: Nem minden rendszer támogatja a passkey-t vagy a biometrikus bejelentkezést.
• Társadalmi elfogadás: A felhasználók bizalmatlanok az új technológiákkal szemben, főként ha adatvédelmi aggályaik vannak.
• Jogszabályi háttér: A személyes adatok védelmére vonatkozó szabályozás (pl. GDPR) nem mindig halad egy tempóban a technológiai újításokkal.
• Költségek: Az új rendszerek bevezetése infrastrukturális beruházást igényel – ez sok kis- és középvállalkozás számára nem megoldható azonnal.

Hova vezet ez az egész?

A digitális azonosítás jövője egyértelműen a jelszómentes technológiák irányába mutat. A nagy techcégek – Apple, Google, Microsoft – már most is közös szabványok (pl. FIDO2, WebAuthn) mentén dolgoznak azon, hogy a jelszavak teljesen kivezethetők legyenek.

A felhasználók szempontjából azonban a legfontosabb kérdés továbbra is az: hogyan őrizhetik meg digitális identitásuk feletti kontrolljukat? A válasz valószínűleg abban rejlik, hogy nem egyetlen technológiára, hanem a többlépcsős, átgondolt és adaptív biztonsági rendszerre van szükség.

Ahogyan a jelszavak világa sem egyik napról a másikra épült ki, úgy az új korszak sem fog egyetlen év alatt meghódítani minden platformot. De a folyamat már elindult, és ha tudatosan készülünk rá, a váltás nemcsak biztonságosabb, hanem kényelmesebb is lesz.